A Szicílai-védelem Paulsen variációjának története‎, 2. rész

Múlt héten megnéztük a Szicíliai-védelem Paulsen variációjának történetét az ötvenes évek végéig.

Azokban az időkben úgy tartották, hogy a c2-c4 terv nem különösebben veszélyes sötét számára, hiszen a fekete futóját továbbra sem akadályozza egyetlen gyalog sem. Az 5...Hf6 6.Hc3 Fb4-re egyre inkább sötétnek megfelelő vonalként kezdtek tekinteni, és az 5.c4-et néha hibaként írták le. 

A fentiek következtében a világossal játszó sakkozók egyre inkább kezdtek olyan struktúrákat kedvelni, ahol a c3-on van huszár. A korai időkben világos az e2-n levő futót preferálta, ami megengedte sötétnek, hogy elérje a Scheveningent (miközben el tudta kerülni a g2-g4-es Keres Támadást!), emellett más lehetőségeket is biztosított, mint például a korai ...b7-b5, ...Fb4, vagy a Tajmanov-variációba való transzpozíció ...Hc6-tal.

Természetesen a Paulsen figyelemre méltó népszerűségre tett szert. 

Paulsen via Wikipedia

A Pauslen egyik legkorábbi gyakorlója a szovjet Ilja Kan, minek következtében a nyitást gyakran az ő nevéhez kötik. 

Kan via Wikipedia

A korai hatvanas évekre a világossal játszó sakkozók elkezdték jóval agresszívebben fejleszteni a futójukat, mégpedig a d3-ra. 

Ez logikus volt, miközben sötét ...a6 lépése sok ajtót nyitva hagyott világos klasszikus e2-re történő futólépése esetére, nem helyezett semmilyen azonnali nyomást a központra, így világos megengedhette magának, hogy d3-ra fejlesszen. 

A Szicíliaiban, az Fd3-ra adott standard válasz nem működött: az ...e5 tempót veszít, a ...Hc6  pedig irrelevánssá teszi az ...a6 lépést a struktúrában Hxc6 miatt. 

Ezt a struktúrában történő változtatást illusztrálandó, bemutatjuk a Stein - Portisch partit, amely számos antológiában megtalálható:

Lassan-lassan körvonalazódott, hogy világosnak hogyan kell alkalmazkodnia a Paulsenhez, az egyik az azonnali 5. Fd3, amely nyitva hagyja az opciókat egy későbbi c2-c4-hez, a másik az 5.Hc3 későbbi Fd3-mal, amely kényszeríti sötétet, hogy egy kicsit nyilvánvalóbbá tegye szándékait. 

A g3-mal és Fg2-vel szélekre való fejlesztés kevésbé volt gyakori. 

A 70-es és 80-as években a sötéttel játszó sakkozók nagyon tendenciózusan keresték a sündisznó (Hedgehog) jellegű provokatív és ,,reaktív" struktúrákat, ezáltal a Paulsen nagy népszerűségre tett szert. Egy nagy képviselője volt ennek a svéd nagymester, Ulf Andersson. Ezekben az időkben nagy számú szokatlan és trükkös eszmét fejlesztettek a Paulsenben. 

Az egyik ilyen trükkös eszme a fekete futó fianchettója volt. Az ...a6 és e6 lépésekkel kombinálva ez elég veszélyesnek tűnt a korai játékosok számára, de ahogy az idő haladt, azoknak a szituációknak száma, amit egy sakkozó ,,meg tudott úszni" egyre nőtt. 

Sokkal könnyebb provokatívan és ,,őrülten" játszani, amikor ezt már letesztelte néhány erős játékos! Andersson, az állandóan enyhe félelmet érző sakkozó az elsők közt volt, akik trükkös eszméket találtak ki:

A második ezredfordulóhoz közeledve, a nagymesterek kísérletezéseinek köszönhetően sötét eszmeraktára sokat bővült. Ennek köszönhetően az 5.Fd3 ellen a variáció fővonala a következő lett: 5...Hf6 6.0-0 Vc7 7.Ve2 d6 8.c4 g6, világosnak több területe volt, sötét állásába azonban nagyon nehézzé vált a bejutás, mivel nagyon gyorsan tudott reagálni az első játékos bármilyen próbálkozására. 

Sötétnek szintén megvolt az 5...Fc5 6.Hb3 Fe7!? ötlet (a korábbi 6...Fa7 helyett, ami dominálta Polugajevszkij korának elméletét). A huszár visszaszorult a b3-ra, majd sötét ,,sündisznó" felállást alkalmazott. 7.Vg4-re 7...g6 jött, és ahogy a kívánt struktúra létrejött, sötét gyakran ...h5-h4-h3-mal folytatta.

A Paulsen nagyon népszerű lett a hivatásos nagymesterek között a nyílt versenyek világában. Persze ez nem is csoda, az egyik nagy előnye, hogy nincs sok lehetőség könnyű remikre, amiket világos előszeretettel ki tudna használni, hogy korán megölje a játékot. 

Sőt, ha jobban belegondolunk, konkrét variációkról sem beszélhetünk általában, ez pedig nyilvánvalóan az erősebb, tapasztalt játékosokat segíti. Sokféle furcsa pozicionális témát is tartalmaz ez a nyitás, ezek megértése pedig komoly nehézséget okoz a gyengébb, vagy tapasztalatlanabb játékosoknak. és végül de nem utolsósorban, ez a nyitás nagyon éles, alacsony remirátával. 

Az alternatívát jelentő 5.Hc3 ellen egy másik, radikális eszmét fejlesztettek ki, mégpedig az 5...b5-t, persze ez egy lépéssel tovább odázza el sötét fejlődését.

Ez az eszme összekötődött azzal a tervvel, hogy a 6.Fd3-ra 6...Vb6 legyen a válasz, megpróbálva visszaszorítani a huszárt. A késői kilencvenes és a korai kétezres években két nagymester, GM Ilja Szmirin és GM Alexander Goldin volt ennek az eszmének a terjesztője.

Egy másik új ötlet egy elég paradox ötlet volt, mégpedig az ...Fd6, amely leblokkolja a d-gyalogot annak érdekében, hogy uralni tudja a centrum sötét mezőit. 

Az 5.Hc3 Vc7 6.Fd3 Hf6 7.f4, lépéssor ellen sötétnek nem kellett megelégednie egy 7...d6-os Scheveningen típusú állással (ahol világos vezérszárnyra is sáncolhat nagyon agresszív játék mellett), hanem olyan lépések is a rendelkezésére álltak, mint a 7...b5 vagy 7...Fb4.

A Modern Idők:

Jelen pillanatban a Paulsen az egyik legfontosabb megnyitás, amit a nagymesterek gyengébb ellenfelek ellen játszanak a nyílt versenyeken. A legmagasabb szinten olyan sakkozók használják, mint Peter Svidler (aki szinte mindig ezt játssza) és Gata Kamsky, emellett még Fabiano Caruanát láthatjuk rendszeresen Paulsent nyitni.

Sötét eszméi az elmúlt időkben sokat gazdagodtak az új fejlesztéseknek köszönhetően. Két új ötlet van, amivel az 5.Fd3-ra reagálnak:

5...He7!?

Ezt a furcsa de rugalmas lépést Kamsky és Magnus Carlsen is játszotta és GM Vadim Milov specialitásának számít. Sötét terve, hogy támogassa a ...Hbc6-ot, miközben az is lehet, hogy a huszár g6-on köt ki. 

Tulajdonképpen az 5...He7-t már használták a korai hatvanas években, de sokkal többet láthattuk az elmúlt időszakban.

A másik paradox ötlet az, hogy az 5.Fd3-ra 5...Nf6 6.0-0 e5!? jöjjön.

Elég furcsának tűnhet az e5-t két lépéssel összehozni, és igen, összehasonlítva a Najdorffal sötét veszített egy tempót. 

A fentiek mellett azt is figyelembe kell vennünk, hogy egyrészt sötét rámutat, hogy az Fd3 nem biztosít jó pozíciót a futónak ebben a struktúrában, emellett ráadásul a fekete futó nincs elzárva d6-tal, mint a Najdorfban.

A változatot először Josif Dorman játszotta 1989-ben, ezt vette át a kreatív Oleg Romanishin egy évtizeddel később. Manapság sokszor lehet látni és nagyon szilárdnak tartják, ahogy általában azokat a Szicíliaikat, amelyekben sötét e5-t lép. :

Egy további fejlesztés magába foglalja világos 5.c4 válaszát. A sötéttel játszóknak különös gondot jelentett az 5...Hf6 6.Hc3 Fb4 7.Vd3!?

Világos meg tudta tartani térelőnyét anélkül, hogy túl sok ellenjátékot engedett volna:

A Paulsenben egy ősrégi megnyitást tisztelhetünk, ameylet olyan játékosok hoztak létre, akik meglepően sokkal a saját koruk előtt jártak.

A 19. századi, gyertyafénynél vívott csaták óta nagy változásokon ment át a Paulsen, a mai korban, amikor az információ széles rétegek számára elérhető, a megnyitás egy trükkös, provokatív variációvá nőtte ki magát, a profik fegyverévé vált.