Légy kapzsi a sakkban!
Nagyon értékelem az olvasóim visszajelzéseit, és emiatt mindig elolvasom a cikkeim alá írt kommenteket. Az egyik Chess.com tag, rossmckinley1224 hozzászólása elgondolkodtatott.
Ross írta: ,,Azoknak a tagoknak, mint én, akik 400-500 játszma után sem tudják elérni az 1000-es ratinget, és innen próbálunk fejlődni, ezek a cikkek teljesen érthetetlenek."
Köszönöm Ross, ez egy nagyon jó meglátás! Valóban, a cikkeim közül elég sok foglalkozik olyan témákkal, amelyek egy kicsit magasan vannak ahhoz, hogy az 1000-es ratinggel (vagy alatta) bíró játékosok megértsék. Ráadásul a piac sem bővelkedik olyan könyvekben, amelyek ezt a csoportot célozzák meg.
A legtöbb könyv, amely a kezdőknek szól, először azt tanítja meg, hogy miként lépnek a különböző figurák és aztán... bumm! Nesze neked Ruy Lopez (Spanyol megnyitás - a ford.)!
Nézz meg egy tipikus 1000 ratingpont alatti játszmát:
Az ezen a szinten levő játékosoknak nem kell megjegyezniük semmilyen nyitást, vagy akár alapvető végjátékokat. Szintén időpocsékolás számukra izolált gyalogokat, vagy gyenge mezőket tanulmányozni. A sakktudásnak ezen a szintjén azt kell megtanulniuk, hogy annyi ellenséges bábut üssenek le, amennyit csak tudnak!
Ha azt hiszed, hogy ez pontosan az, amit ők is csinálnak, tévedsz. Igen, sok esetben azért nem ütnek le egy bábut, mert nem veszik észre, hogy megtehetnék. Ezzel szemben vannak olyan helyzetek, amikor azért nem nyerik le az ellenfél figuráját, mert szándékosan úgy döntenek, hogy nem teszik! Íme egy példa:
Megkérdeztem a tanÍtványomat, aki világos volt ebben a játszmában, hogy látta-e, hogy e5-gyalog üthető 3.Hxe5-tel. Azt válaszolta, hogy igen látta, de úgy döntött, hogy a normális fejlődő lépést játsza, amit mindig szokott (Hc3).
"Az csak egy gyalog, kit érdekel!" - mondta pontosan ezekkel a szavakkal. Egy pillanatig elakadt a szavam. Az ellenfél által védtelenül hagyott gyalogok és tisztek lenyerése annyira természetes a tapasztalt játékosoknak, mint a levegővétel. Szóval hogy kell megtanítani valakit a levegővételre?
Annyit tudtam tenni, hogy a lehető legjobban adom a Gordon Gekkót, tehát valami ilyesmit mondtam: ,,A sakkban a kapzsiság, jobb szó híján, rendben van.A kapzsiság jó. A kapzsiság helyes. A kapzsiság működik, Szóval, ha legközelebb leüthetsz valamit ingyen, akkor üsd csak le!''
Itt a tanítványom egy másik játszmája:
Amint láthatjátok a kislány, aki sötéttel játszott tudott valamit a nyitásokról (Szicíliai védelem!), sőt alapszintű taktikai eszméket is magáévá tett, mégis az alapok alapján hasalt el. A kapzsiság jó! A lecke ebben az esetben is ugyanaz, ha ingyen le tudod ütni egy ellenfeled bábuját, akkor üsd le!
Egy másik, olyan verziója a fenti problémáknak, amivel a kezdők nagyon gyakran szembesülnek, a visszaütés visszautasítása. Így néz ki: az ellenfeled lenyer valamit, ami védve van, aztán ahelyett, hogy visszaüss, valamilyen más lépést lépsz. Íme egy példa:
Remélem érted a lényeget: bármikor lehetséges, üsd le az ellenfeleid gyalogjait és figuráit. Itt egy nagyon hasznos eszköz, amely fejleszti a készségeidet. Amikor már elég jó leszel a ,,lenyerés művészetében", nem fog gondot okozni az 1000 rating elérése a Chess.com-on.
