Max Euwe és a Szláv Védelem

1935-ben egy nagyon meglepő dolog történt. A negyedik világbajnok, Alexandr Aljechin, akit mindenki zseninek tartott, elvesztett egy partit egy holland mester, Max Euwe ellen.

Euwe sok szempontból egyedi volt a világbajnokok sorában, például mert ő volt az egyetlen amatőr köztük, matematikatanárként kereste kenyerét, miközben mindegyik másik világbajnok, Steinitztől napjainkig, a sakkozásból élt. 

A fentiek mellett Euwe volt a világbajnokok közül a legszerényebb és a leghiggadtabb is, ráadásul ő volt az egyetlen, aki gyors visszavágót is adott ellenfelének, nagyrészt ezért is maradt mindössze két évig a sakkvilág csúcsán. 

Euwe volt az első szakértő a megnyitáselméletekben, nagyon mély elemzéseket készített az első lépésvariációktól egészen középjátékokig. Miközben Steinitzk nyilvánvalóan a saját eszméivel játszott, Lasker és Capablanca már nem kerülhette el az elméleteket, Aljechin pedig a sakkszenvedélytől vezérelve dolgozta ki a saját, egyedi elemzéseit.

Euwe, a maga matematikusi megközelítésével, még tovább vitte ezt.

Az egyik megnyitás, amit nagyon mélyen elemzett, a szláv védelem volt.

A szláv védelmet jobbára hanyagolták a 20. század korai éveiben, inkább az elutasított vezércselt játszották (2...e6). Ez némileg meglepő, mivel a 2...c6 egy logikus módja a d5-gyalog védelmének, anélkül, hogy a vezérszárnyi futó útját blokkolnánk. Valószínüleg a korai mesterek túlságosan tisztelték világos első lépés miatti előnyét és úgy gondolták, hogy sötétnek sokat kell szenvednie, hogy lassan kiegyenlítse a játékot. 

A szláv védelem volt Euwe fő fegyvere az 1.d4 ellen, és ő a fő felelőse is a megnyitás legkorábbi elméleti hátterének kialakulásáért, különösen a nyílt, 4...dxc4-es variációért. Ez a pozíció sokszor kialakult mindkét Euwe-Alekhine összecsapás során. Mivel Aljechin szintén a szláv védelmet játszotta Euwe ellen, ez a megnyitás volt a fő harctér számukra, mindkét játékos játszotta a pozíciókat világossal és sötéttel is, ami nagyban hozzájárult Euwe győzelméhez. 

via Wikipedia

Euwe 1935-ös győzelme szempontjából a 20. és 21. játszma volt a kritikus, amelyeket megnyert úgy, hogy a 14. lépés után létrejövő pozíciót mindkét színnel játszotta. A 19. játszma után Aljechin vezetett 10.5-8.5-re, de Euwe hirtelen kiegyenlített. 

Mindkét játékos 4...dxc4-gyel reagált világos huszárjainak természetes, c3-ra és f3-ra történő fejlesztésére. Mindketten gyorsan belementek az  5.a4 Ff5 6.He5 Hbd7 7.Hxc4 Vc7 vonalba.

A 20. partiban a sötéttel játszó Aljechin időt veszítve a 13...Vb8? lépést választotta, amivel megengedte Euwénak, hogy magához ragadja a kezdeményezést, amit később egy érdekes végjátékban győzelemre tudott váltani. Ezt a játékot a 2014-es rovatomban én is kommentáltam.

A 21. játszmában a játékosok megismételték ugyanazokat a lépéseket, de Euwe tarsolyában ott lapult egy javítás. Az időnyerés kritikus fontosságúnak bizonyult, sötét egyenlített, majd Aljechin egy újabb hibáját követően kétségbeesett lépésekre kényszerült:

Főleg ennek a variációnak köszönhetően Euwe meg tudta nyerni ezt a meccset. 

Az 1937-es visszavágón, már az első játszmában szerepet cserélt a két játékos. Ezúttal Aljechin, meggyőződve Euwe 21. partiban mutatott játékáról, sötéttel hasonlóan játszott, azonban Euwe megint egy lépéssel előrébb tartott, és egy fejlesztést mutatott be a saját előző fejlesztése ellen!

Ezután Euwe visszaváltott és a 6.He5-re 6..e6-ot lépett, világossal pedig, az előnyt keresve elkezdte játszani az alternatív 6.e3-as variációt. Egy új csatatér jött így létre, amit Euwe csak világossal játszott.

A hatodik partiban Euwe, valószínüleg meggyőződve világos jó esélyeiről az előny kiharcolásának tekintetében, a 6.e3 után úgy döntött, hogy sötéttel egy lépéssel hamarabb üt a c4-re, egészen pontosan az 1.d4 d5 2.c4 c6 3.Nc3 dxc4 vonalat választva. Aljechin erre egy gránáttal válaszolt. 

A híres áldozat, amivel meglepte ellenfelét, nem bizonyult teljesen korrektnek -- és abban az időben is biztosan merültek fel kétségek vele kapcsolatban -- de gyakorlatilag elijesztette vele Euwét a szláv védelemtől a meccs hátralevő részére. A holland visszaváltott az 1. Nf6-ra és a 2.e6-ra. 

Az 1935-ben és 1937-ben játszott Aljechin - Euwe meccsek nagyon sokat gazdagították a szláv védelem megnyitási vonalainak elméletét. A pozíciók, amelyeket elértek ezekben a partikban még mindig viták tárgyát képezik az elitszinten levő játékosok körében.

A megnyitásokról szóló viták és az elemzések mélysége addig nem látott szinten volt, mondhatjuk azt is, hogy Max Euwe rengeteget fejlesztett a megnyitási elemzések mélységén és az előkészületek minőségén, ez pedig a mai modern hozzáállást alapozta meg, amely aztán a megnyitáselméletek műfajához vezetett és a második világháború után fejlődött tovább.